Ki Técé szidra
Ezen a héten a Ki Técé szidráját olvastuk. Jelentése: "Midőn kivonulsz" … de hová vonulunk ki… hát a harcmezőre. Mert a bevezető rész a háború szabályaival, fogolynővel való bánásmóddal foglalkozik Aztán témája rendkívül sokrétűvé válik, szinte csapongva halad, így az egész szidrát ismertetni valójában csak a teljesség igénye nélkül lehet.
A Tóra 613 parancsolatából (micvájából) a Ki técé szakaszában 74 található. Ezért magamban úgy neveztem el, ez a parancsolatok hete. Közgazdászként ugyanis kiszámoltam, az egy hétre jutó átlagos micvák száma ezen a héten 6 -szoros.
Ezek közé tartoznak a szép fogolynőre, az elsőszülöttek örökösödési jogaira, a konok és rebellis fiúra, a halottak eltemetésére, az elveszett tárgyak visszaszolgáltatására vonatkozó törvények; a törvény arról, hogy az anyamadarat el kell kergetni mielőtt elvennénk fiókáját; hogy kötelességünk védőkorláttal ellátni házunk tetejét, valamint szó esik a tiltott növényi és állati keveredések (hibridek) különféle formáiról. Felsoroltatik még, milyen bírósági eljárás alkalmazandó és milyen büntetés rovandó ki: házasságtörés esetén; ha egy hajadont megerőszakolnak, vagy elcsábítanak; vagy ha egy férj alaptalanul hűtlenséggel vádolja meg a feleségét. Hogy kikkel nem házasodhatnak zsidók, illetve a prostitúció tiltása mindkét nemre vonatkozóan. A heti szakaszban még a katonai tábor tisztaságára; a szökött rabszolga kiszolgáltatásának tilalmára; a bérmunkás időben való kifizetésének kötelezettségére; az adósokkal való helyes bánásmódra és a kamatszedés tilalmára vonatkozó rendelkezések találhatók. A Tóra itt rendelkezik a válás törvényeiről. Izgalmas törvények vonatkoznak a fogoly nővel való házasságról, de más házassági és válási szabályok is szóba kerülnek
Ennyire szerteágazó hetiszakasz talán nincs is a Tórában.
Most viszont most döntési helyzetbe kerültünk. Vagy az elkövetkezendő órákban sorra végigmegyünk mindegyik micván, hajnalig nagy valószínűséggel végezni is fogunk valamennyivel, vagy önkényesen kiemelek egyet, s annak elemzésével foglalkozunk.
Többen tudjátok – de a Gáti biztosan tudja, hogy polgári foglalkozásom során egy formaruházati ellátást végző társaság vezetője vagyok. Kíváncsivá tett ezért, vajon miért tiltja a Tóra a kevert szálú – gyapjú-len – anyagok használatát. Pedig tudjuk, sokszor a kevertszálas anyagok rendkívül kedvező fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A gyapjú-polieszter anyagoknál például a gyapjú állati eredetű fonalként rendkívül jó melegtartást biztosít, ugyanakkor kiváló a légáteresztő képessége, míg a másik komponens, a polieszter szakítószilárdságot növel és az anyag kezelhetőségét könnyíti. S ez jellemzi ma a textilipart. Nem ritka a 4-5 komponensből, gyapjú-viscose-lycra-len keverékből és ezernyi más összetevőből gyártott korszerűbbnél korszerűbb szövet. A mi Tóránk mégis tiltja a gyapjú és a len keverését. Képzeljük csak el mekkora káosz lett volna, ha már akkor léteznek a XX. század új komponensű anyagai?
Valójában a heti szakasz nem csak ezzel, hanem összesen három keverékkel foglalkozik:
1) a szőlőskert bevetése kétféle gyümölcs magjával; 2) különböző haszonállatok együttes dolgoztatása 3) kevert szálú ruhaanyagok (gyapjú és len) használata.
Szövegszerűen: „Ne vesd be szőlődet kétféle maggal, nehogy tiltottá váljék az egész, együtt a mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése. Ne szánts ökörrel és szamárral együtt. Ne ölts fel kevert szövésű ruhát, gyapjút és lent együtt. Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére, amellyel betakarod magad”
Hogy is van ez? – kérdezzük. Chukim - válaszolják a bölcs rabbik - vagyis ezek a bibliai parancsolatok azon fajtái közé tartoznak, melyekre nincs racionális magyarázat.
És ezzel akár el is intézhetnénk a dolgot.
Mégis, bár az idézett szövegrész nem adja meg ezeknek a törvényeknek az okát, bölcseink bátorkodtak logikus vezérelvet találni e tiltott keverékek mögött. Rábénu Bechájá elmagyarázta, miért tilos különböző fajta gyümölcsöket együtt termelni illetve különböző fajtájú állatokat együtt dolgoztatni. A Teremtésről szóló bibliai elbeszélésben ugyanis a következőket olvashatjuk: „Teremjen a föld élő lényt a maga faja szerint, barmot, csúszómászót és szárazföldi vadat a maga faja szerint!”
Azt találjuk tehát, hogy a Tóra különös hangsúlyt helyez a fajok közötti különbségre, vagyis ez a különbség a Teremtés lényeges aspektusa. Minden egyes faj elkülönítetten, a többi fajjal nem keverve lett megteremtve.
Azzal, hogy összekeverjük ezeket a fajokat, nem javítunk és nem fejlesztünk a világon – érvel Rabénu Bechájá - hanem megváltoztatjuk egy olyan elemét a világnak, amelyet az Örökkévaló maradandónak szánt.
Igen, ez valóban megkapó magyarázat, de lehet-e ezt vonatkoztatni az általunk vizsgált gyapjú-len keverék tilalmára?
Sajnos nem lehet, ugyanis itt egészen másról van szó. Ez a törvény elismerten egy igazi “chukim” azaz egy olyan isteni rendelet, amely meghaladja az emberi értelmet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs oka, csupán azt, hogy az ilyen rendelet avagy törvény magyarázata kívül esik az ember számára felfogható dolgok tartományán.
Mindezek ellenére a gyapjú és len keverésének tiltására vonatkozó törvénynek is van magyarázata, ha máshol nem, hát a misztika világában. Rábénu Bechájá – aki meglehetősen fogékonynak mutatkozott a misztika magyarázatai iránt, szóval Bechájá szerint a “lenti” fizikai világnak létezik egy „fenti”, spirituális megfelelője. Vagyis fizikai világunk spirituális analógiák mentén épül fel.
Vélekedése szerint a két világ közötti kapcsolat nem kizárólag szimmetrikus, hanem azok mintegy „egymásba nyílnak”. A fizikai világban végbemenő események ezért nem csupán az evilági tartományban fejtik ki hatásukat, hanem a világ spirituális megfelelőjének dimenziójára is hatással vannak.
A spirituális dimenzióban éppúgy, mint fizikai világunkban – mondja Bechájá - a mindenség a sokféleség harmonizációjában rejlik. Ez a harmonizáció viszont csak akkor jön létre, ha a különböző elemek határait tiszteletben tartjuk. Ezért hát, amikor valaki arra tesz kísérletet, hogy egymástól elütő entitásokat egyetlen egésszé egyesítsen, abból egyértelmű veszteség születik.
Hölgyeim és Uraim! Ha eddig bárki megértette volna e magyarázatot, annak sem lesz sok esélye arra, hogy a következő problematikát ép éssszel képes legyen felfogni:
ugyanis a gyapjú és len keverését tiltó bibliai passzust a heti szakaszunkban közvetlenül a cicit viselésének parancsa követi: Szövegszerűen: „Ne ölts fel kevert szövésű ruhát, gyapjút és lent együtt. Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére, amellyel betakarod magad” .
A bölcsek kommentárt fűznek e két „társított” passzus közötti kapcsolathoz. A cicit verse közvetlenül követi a gyapjú és len keverését tiltó rendelkezést tartalmazó verset, ily módon jelezve, nem véletlen félreértésről van szó. Létezik egy kivétel a fentebbi keverék tilalmának törvénye alól, nevezetesen, amikor az ember cicit-et visel, akkor megengedett, hogy az együttesen gyapjúból és lenből készüljön. E kivétellel összhangban a főpap Szentélyben használt öve is gyapjú és len keverékéből készült.
Mi a különbség a világi ruhahasználat és az isteni parancsból fakadó ruházkodás között, amikor is lehetséges, sőt kötelező (már ami a főpapi övet illeti) efféle keveréket alkalmazni?
Hogyan engedélyezhette a Tóra ezt a keveréket egy isteni parancsolat teljesítésekor, hiszen függetlenül a céltól, a keverék végső soron romboló reakciót vált ki a gyapjú és a len spirituális megfelelőiből.
Egy magyarázat szerint ez a diszharmónia problémaként csupán a szekularitás tartományában adódhat elő. Amikor két anyagot egy isteni parancsolat végrehajtása keretében egyesítenek, az egyesülés Isten jelenlétében megy végbe. Márpedig ahol az isteni jelenlét megnyilvánul, ott mindkét spirituális entitás természetszerűleg veszti el a másikkal kapcsolatos összeférhetetlenségét.Konfliktus csupán a szekuláris szférában adódhat elő, ott, ahol nem nyilvánul meg az Isteni Jelenlét.
Hölgyeim és Uraim! Formaruhával dolgozó mérnök-közgazdász hitsorsosukként kívánom Mindnyájuknak, hogy a gyapjú és len keverésének példáján néha gondolkozzanak el azon, hogyan lehet esetenként a szekuláris szférából – ha nem is eljutni – de közelíteni a spirituális entitás felé. Kívánom Önöknek, hogy a közelgő őszi nagy ünnepek megragadó imái segítségével mindnyájuknak sikerüljön ezen az úton - ha nem is többet, de – legalább egy arasznyit továbbhaladni!
Heisler András
Chukát
Mi a vörös tehén rituáléja?
A zsidóság törvényszabályai szerint, ha valaki megérint egy halottat, az tisztátalanná válik általa 7 teljes napig. A hetedik napon, valamint azt megelőzően a harmadik napon tisztálkodnia kell a vörös tehén hamvaival, hogy attól tisztává váljék. Ez úgy történik, hogy a főpap levágja a hibátlan a vörös tehenet, melyen még nem volt járom és elégeti, úgy hogy közben a tűzre vetnek még cédrusfát, izsópot (ez egy mohaféle) és karmazsint, majd amikor az állat elenyészet, hamvát összegyűjtve friss vízbe szórták. Ebből hintettek pár cseppet a megtisztulni szándékozóra. A cédrus a büszkeséget, az izsóp az alázatosságot, a karmazsin a bűnt jelképezi. Bölcseink hagyománya szerint Mózestől, a második szentély pusztulásáig összesen hét, mások szerint kilenc tehén felelt csak meg a támasztott követelményeknek. Ez a szertartás később eltűnt a zsidó életből és csak Elijahu próféta hozza majd vissza a szertartást.
A szertartás törvénye arra int bennünket: mindnyájan tisztátalannak számítunk, ha egy fedél alatt voltunk az elhunyttal és mivel már nincs a vörös tehén hamvából készült megtisztító cseppekből, nem szabad meglátogatnunk a jeruzsálemi Templom hegyet. Ez az oka, hogy vallásos zsidók nem mennek fel a Sirató fal mögötti Templom hegyre, amelyet ma a muszlimok uralnak.
A 40 esztendős pusztai vándorlás vége felé közeledik. Kihaltak a pusztai nemzedék idősebbjei, miközben felnőtt egy új nemzedék, amely nem született rabszolgának. Meghalt Mirjam, Mózes és Áron nővére, akit Isteni kút kisért negyven éven keresztül. A kút elapadt és panasz, siránkozás kezdődött, amiért nincs mit inni. Kérdések hangoztak el: Miért hoztatok ki bennünket Egyiptomból itt se füge, se gabona, se szőlő, se datolya, se gránátalma nincsen. Mózes és Áron elment a találkozás sátrának bejáratához és leborultak arcukra. Ekkor megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.
Szólt az Örökkévaló Mózeshez vedd a botot és gyűjtsd egybe a közösséget, Te és Áron és előttük szóljatok a sziklához, hogy adjon vizet. Mózes azonban nem szólt a sziklához, hogy adjon vizet, hanem botjával kétszer ráütött és a sziklából ömleni kezdett a víz. Isten ezután szemrehányást tesz Mózesnek, amiért nem szentelte meg Őt a zsidó nép jelenlétében, de nem árulja el, hogy mi is az, ami a szentség hiányát okozta. Az Örökkévaló így szólt Mózeshez és Áronhoz: mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek Izrael fiai előtt, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet az országba, amit nekik adok. Mózes azért kapja ezt a büntetést, mert nem szólt a sziklához, hanem rávágott a botjával, hogy vizet fakasszon. Áron pedig talán a kollektív felelősség alapján, bár valósznűbb, hogy ekkor kapta meg büntetését az aranyborjú készítésével kapcsolatos viselkedése miatt.
Közben tovább vonultak Kádésból, Mózes követeket küldött Edom királyához, hogy engedje meg átvonulásukat országán. De akirály azt mondta, nem vonulhattok át rajta, különben fegyverrel megyek ellenetek. Így a zsidók elvonulnak és megkerülik Edomot. Elérkeznek Hár hegyéhez, Mózes az Örökkévaló parancsára Áront és fiát Eleázárt felviszi arra, ahol Eleázár átöltzik apja ruhájába, Áron pedig meghal.Áront egész népe siratta, harminc napig gyászolták. Hár hegyétől továbbvonult a nép a tenger felé és elcsüggedtek a hosszú úton. Ekkor ismét Isten és Mózes ellen beszéltek: Miért hoztatok ide bennünket Egyiptomból, nincs kenyér, se víz, meghalunk a pusztában!
Ezért az örökkévaló mérgeskígyókat bocsátott a népre és sokan pusztultak el a kígyómarásoktól és eljött a nép Mózeshez, mondván: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, ellene beszéltünk. Imádkozz az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a kígyókat! Mózes imádkozott a népért és az Örökkévaló ezt mondá: készítsen egy érckígyót, tegye egy póznára, s ha a megmart ránéz a rézkígyóra életben marad.
Tovább vonulva szerettek volna békésen átvonulni Emorin, de Szichon, Emori királya ezt nem engedte, karddal ment ellenük. De Izrael megverte őt. Azután felmentek Bosan útján. Og Bosán királya is fegyverrel ment ellenük, de őti legyőzték, majd elvonulta és Moab síkságán a Jordán partján táboroztak le.
A heti szakaszt Mózes negatívan tünteti fel, mivel nem az Örökkévaló utasítását követte, nem szólt a sziklához, hanem bottal ráütött. Ezzel együtt Mózesnek rendkívűl pozitív tulajdonságai voltak, többek között a szerénysége.
Számunkra ez pozitív üzenet: Legyünk szerények, és ha ez a szerénység némelyikünknél tudással is párosul, akkor van igazán MIRE szerénynek lennünk.
Nádel Tamás
Korách
A Midrás szerint, felesége tanácsára, Korách belelovalta magát a „machlajkába”, pártot alapított, maga köré gyűjtve több elégedetlen elemet, valamint néhány kétes alakot, mint Dátán és Ábrám, valamint On Pelét fiát. Ezek a szomszédos Reuvén törzsből származtak és fizikai közelség hajtotta őket Korách demagóg hatása alá.
Korách lázadása egy intelligens ember pártütése volt. Nem fegyverrel akarták az uralmat megszerezni, hanem a demagógia, a gúny, a nevetségesség fullánkjaival. Korách és hívei bejárták a tábort, agitáltak és elégedetlenséget szítottak Mózes és az általa fémjelzett Tóra törvényei ellen. A Midrás részletesen leírja a demagóg agitáció mikéntjét, mikor is Korách - aki köztudomásúlag nagyon gazdag volt és Egyiptomból óriási vagyont hozott ki - egy szegény özvegyasszony szemüvegén keresztül támadta a mózesi törvények szociális igazságát és megkérdőjelezte isteni küldetését és az égből kapott hatáskörét.
Így aztán Mózes meghívta Datánt és Abirámot egy kibontakozást kereső tárgyalásra, akik visszautasították a békejobbot és odavágták: nem elég, hogy kihoztál bennünket egy tejjel-mézzel folyó országból, hogy itt haljunk meg a pusztában, de még uralkodni is akarsz felettünk! Nem csoda, hogy ezt a demagóg szöveget hallván, Mózes elvesztette legendás türelmét és az Örökkévalótól azt kérte, hogy bizonyosodjon be minden kétséget kizáróan, hogy ő, Mózes, égi sugallatra cselekedett és nem önkényesen járt el, ez pedig csak úgy lehet, ha a föld elnyeli a pártütőket: így is történt.
A Midrás bölcseinek az is feltűnt, hogy ez alkalommal Mózes jobban fel volt háborodva, mint egyéb sivatagi hőbörgéseknél. Súlyos büntetést kért a bűnösökre és nem volt hajlandó imádkozni értük, amit pedig akkor is megtett, amikor az Aranyborjút csinálták és bálványt imádtak.
A magyarázat abban a talmudi tételben rejlik, amely szerint Korách nemcsak Mózes vezetését vonta kétségbe, hanem annak isteni eredetét, mondván: ha ez így van, akkor nem hiszek a Tóra égi eredetében, sem abban, hogy Áron főpap. Erre mondta Mózes: Világ Ura, azt, hogy engem és testvéremet gúnyolta, megbocsátom neki, de azt, hogy a Tórát becsmérelték, nem tudom megbocsátani. Bölcseink szerint, Mózes azért javasolt Koráchnak és pártütő csoportjának példás büntetést, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, a bűn és bűnhődés közötti összefüggés. Így először és sajnos utoljára a zsidó történelem során a pártütőket elnyelte a föld, így ők és mindaz amilyük volt leszálltak az elevenen a sírba és befedte őket a föld.
A Talmud elbeszéli, hogy az egyik amorita egyszer a sivatagban vándorolt, ahol egy beduin azt mondta neki: gyere megmutatom neked a helyet, ahol Koráchot és csoportját elnyelte a föld. Odavezette őt egy sistergő szakadékhoz, ahonnan sűrű füst gomolygott. Az arab vett egy gyapotkanócot, megnedvesítette és dárdája hegyével odatartotta a szakadék nyílásához, a gyapot megperzselődött. Az amorita odafülelt és hallotta, amint azt mondják a pokoli hőségben: Mózes igaz, Tórája igaz, mi pedig hazugok vagyunk.
Zoltai Gusztáv
