Molnár Ferenc 1878. január 12-én született egy zsidó nagypolgári családba. Édesapja, Neumann Mór (1848–1907) sebész volt, de sokáig üzemorvosként dolgozott: előbb a Margit híd építésénél, majd a Ganz Gyárban. Édesanyja Wallfisch Jozefa volt. A tanulmányait a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, majd ahogy egy akkori polgári család sarjaként illő, jogi tanulmányokba kezdett Genfben. Azonban már ekkor is tudta, hogy nem a jogászkodás, hanem az írás tölti majd ki az életét. Miután végleg megszakította tanulmányait, megjelentek írásai az akkori napilapokban, mint a Budapesti Napló, vagy a Pesti Hírlap. Újságíróként kezdte használni a Molnár Ferenc nevet.

Természetesen, ahogy számos kortársa, Molnár Ferenc sem akart megelégedni a szerkesztőségi munkával, amelyet nagyon szeretett, a század elején jelentkezett regényeivel, színdarabjaival. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város melyben a századelő polgárság ifjainak élete elé mutatott görbe tükröt. Még ebben az évben jelenik meg az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Stílusát tekintve, Molnár Ferenc, már pályája kezdetén is kínosan ügyelt a választékosan szabatosságra, a fiatal író ötletgazdagsága már ekkor is látható. Regényei mellett már az első színpadi kísérlete A doktor úr is nagy sikert aratott az 1902-ben, ezt a művét Pest egyik legújabb színháza, a Vígszínház mutatta be.

A minden ízében pesti, budapesti író leghíresebb műve is egy születendő városban játszódik, főhősei pedig tizenéves gyerekek, akik egyszerre tanulják meg az összetartozást, a bajtársiasságot és szintén együtt ismerkednek az olyan fogalmakkal, mint az árulás, a háború, a halál. Mai fejjel el sem lehet képzelni, milyen is lehetett az a város, ahol ezek a gyerekek töltötték el gyermekkorukat. A Pál utcai fiúk hozta meg Molnár Ferencnek azt az elismerést, mely azóta sem igazán jutott senki másnak a hazai irodalomból.

Színdarabírói ars poeticáját a Játék a kastélyban című darabban, az első felvonásban mondja ki Turai Sándor, színműíró, az egyik főszereplő: Hidd el az nem tréfa: egy darabot jól elkezdeni! Ez egyike a legnehezebb színpadtechnikai problémáknak. Gyorsan mutatni be a figurákat. Vegyük például itt ezt a képet: mi hárman. Három szmokingos úr. Ha nem ennek a nagyúri kastélynak ebbe a szobájába lépnénk be, hanem egy színpadra, épp mikor egy darab kezdődik. Egy csomó érdektelen dolgot kellene összevissza beszélnünk, amíg kiderülne, hogy kik vagyunk.

Színdarabjai leginkább egy témapár köré fonódnak ez pedig az igazság és hazugság keveredése. Főhősei, szereplői egy idő után saját maguk sincsenek tisztában azzal, hogy amit mondanak, amit gondolnak, az igaz, vagy hamis. Mindezt olyan hangnemben tárgyalják Molnár darabjai, hogy művei, a Liliom, a Játék a kastélyban, a Testőr, az Olympia és még lehetne sorolni, a legnépszerűbb hazai előadásokat hozták a magyar színházaknak. Molnár Ferenc ekkor az egyik legnépszerűbb, leghíresebb magyar író volt, már a magánélete miatt is, hiszen első felesége Vészi Margit, író-festő volt, majd másodjára a kor legünnepeltebb színésznőjét, Fedák Sárit vette el. Ez a házasság sem tartott sokáig, de az írót így is folyamatosan nyomon követhette a színházra, jó regényre és a pesti pletykákra éhes közönség.

Molnár Ferenc megérezte, hogy az európai politikai helyzet következtében egyre jobban megfagy a levegő szeretett városában, Pesten. 1937-ben Svájcba költözött, innentől kezdve már alig látja egymást Pest és Molnár Ferenc. Az egyre növekvő fasizmus térnyerése miatt az addig biztonságosnak tartott Svájcot is otthagyja, és a tengerentúlra, Amerikába költözik. Új hazájában, immár harmadik feleségével, Darvas Lili színésznővel él. Itt is íróként, elsősorban színdarab és forgatókönyvíróként él. 1949-ben mutatták be a Broadway-n Panoptikum című darabját. 1952. április 1-jén New Yorkban halt meg.

-emke-

Jobb, mint a vonó! - Szőke Szakáll
A Vonósnégyestől a Casablancáig, avagy a folyamatos utazó

A pesti kabaré egyik legtöbbször idézett mondásának szerzője volt Gartner Sándor, vagy Gerő Jenő, vagy inkább Szőke Szakáll, vagy S. Z. Szakall Cuddles.
Azon emberek közé tartozott, aki Magyarországon, Európában és a tengerentúlon is sikeres művésszé tudott válni.

Honnan is indult ennek a joviális, szarkasztikus humorú pesti zsidónak az élete? Kőbányán született 1884-ben, édesapja sírkőfaragóként dolgozott Kőbányán, aki a családjával a temetővel szemközt lakott. A sokgyermekes családban a gyermek Gartner már korán kitűnt eszességével, szorgalmával, így a kereskedelmi iskola elvégzése után pénzügyi és pedagógiai tanulmányokat is folytat. Belekóstolt a polgári életmódba is, hiszen a Fővárosi Takarékpénztár hivatalnoka is volt egy ideig. Ez a pálya azonban nem tartott sokáig.

A század elején Pesten a kabarék, az orfeumok világa jelentették többek között a világvárosi jelleget. A magyar kabaré atyja nagy Endre által működtetett Cabaret-ban 1908-ban lépett először a világot jelentő deszkákra az akkor már az első névváltoztatáson átesett fiatalember, akit ekkor éppen Gerő Jenőnek hívtak. Elsősorban a saját maga által írt kabarétréfák előadójaként hamar nagy népszerűségre tett szert. Egyik fellépése után, amikor is egy álszakállal lépett a színpadra, egyik kolléganője által ragadt rá a Szőke Szakáll név, innentől kezdve egészen a haláláig ezen a néven szerepelt. Pest akkori kabarészínházaiban lép fel, majd a Royal Sörkabaré, később a Kristálypalota művészeti vezetőjeként is megmutatja tehetségét. Saját jelenetei, egyfelvonásosai mellett, egész estés nagy revüket is színpadra állít. Az egyik jelenete, a Vonósnégyes volt, mely megalapozta Salamon Béla hírnevét, ez a jelenet lett később a hazai kabaréirodalom egyik legtöbbet játszott darabja.

Szőke Szakáll szereplője a tipikus pesti kisember, aki félszeg megjelenésével, olykor a morbiditás határát is súroló poénjaival, a folyamatos „kibeszélésével” nagyon népszerűvé vált. Az írót szinte minden hősével lehetett azonosítani. A történelem különböző fordulatai során Európában, egészen a harmincas évekig nem nagyon érintik pályafutását. Olyannyira, hogy az itthon népszerű kabarészerzőt, előadót felfedezi magának a filmgyártás is. Igaz, nem Magyarországon, hanem elsősorban Ausztriában és Németországban. A német filmgyártás fellegvárának számító UFA cég egyik sztárszínésze lett. Történik ez annak ellenére, hogy folyékonyan, ám erős pesti akcentussal beszél németül.

A náci hatalomátvétel után újra Magyarországra jön, ám nem sokáig marad itthon, 1938-ban úgy dönt elhagyja az országot, Angliában és Hollandiában él és dolgozik. Azonban már itt sem marad sokáig, rá egy évre Amerikába emigrál, ahol rövidesen megkezdi ottani filmes karrierjét.

Itt is karakterszínészként alkalmazzák, melyet elsősorban tehetségének, másodsorban a nyelvtudásának köszönheti, miután angolul is kiválóan megtanul, ám ezt a nyelvet is „pestiesen” beszéli. Több filmben is szerepel, az ottani legendák arról is szólnak, hogy a színész többször is ötletekkel segítette a filmkészítőket, ezzel is növelve ottani népszerűségét. Filmjei közül az egyik legjelentősebb, az azóta is kultuszfilmként emlegetett Casablanca volt, amelyben főpincérként nyújtott maradandót. De számos más moziban is találkozhattak az amerikai nézők S. Z. Szakall Cuddlessal, aki játszott többek között Judy Garlanddal, a gyermek Liza Minellivel, Errol Flynnel, Gary Cooperrel és sok más filmsztárral.

A háború után felvetődött, hogy visszatér szülőhazájába, ám Szőke Szakáll végül úgy döntött, hogy marad Amerikában, hiszen itthon nincs hova visszajönnie, nem magyarázhatja meg magának és másoknak, hogy rokonai bárányhimlőben haltak meg 1944-45-ben.

Végül 1955-ben otthonában éri a halál S. Z. Szakall Cuddlest, vagyis Szőke Szakállt, vagyis Gerő Jenőt, vagyis Gartner Sándort, akinek életében többször is kellett új lakhelyül más városokat, más országokat, más kontinenseket megismernie. Mindenhol megállta a helyét, mindenhol megmaradt magyarnak, pestinek, zsidónak.

-emke-