jún. 2010
Chukát
28/06/10 16:04 Filed in: heti szakasz
A Tóra legtitokzatosabb törvényét írja le a szidra. A Vörös Tehén szertartása a Tóra egyik legnagyobb misztériuma, a zsidóság nagy titka.
Mi a vörös tehén rituáléja?
A zsidóság törvényszabályai szerint, ha valaki megérint egy halottat, az tisztátalanná válik általa 7 teljes napig. A hetedik napon, valamint azt megelőzően a harmadik napon tisztálkodnia kell a vörös tehén hamvaival, hogy attól tisztává váljék. Ez úgy történik, hogy a főpap levágja a hibátlan a vörös tehenet, melyen még nem volt járom és elégeti, úgy hogy közben a tűzre vetnek még cédrusfát, izsópot (ez egy mohaféle) és karmazsint, majd amikor az állat elenyészet, hamvát összegyűjtve friss vízbe szórták. Ebből hintettek pár cseppet a megtisztulni szándékozóra. A cédrus a büszkeséget, az izsóp az alázatosságot, a karmazsin a bűnt jelképezi. Bölcseink hagyománya szerint Mózestől, a második szentély pusztulásáig összesen hét, mások szerint kilenc tehén felelt csak meg a támasztott követelményeknek. Ez a szertartás később eltűnt a zsidó életből és csak Elijahu próféta hozza majd vissza a szertartást.
A szertartás törvénye arra int bennünket: mindnyájan tisztátalannak számítunk, ha egy fedél alatt voltunk az elhunyttal és mivel már nincs a vörös tehén hamvából készült megtisztító cseppekből, nem szabad meglátogatnunk a jeruzsálemi Templom hegyet. Ez az oka, hogy vallásos zsidók nem mennek fel a Sirató fal mögötti Templom hegyre, amelyet ma a muszlimok uralnak.
A 40 esztendős pusztai vándorlás vége felé közeledik. Kihaltak a pusztai nemzedék idősebbjei, miközben felnőtt egy új nemzedék, amely nem született rabszolgának. Meghalt Mirjam, Mózes és Áron nővére, akit Isteni kút kisért negyven éven keresztül. A kút elapadt és panasz, siránkozás kezdődött, amiért nincs mit inni. Kérdések hangoztak el: Miért hoztatok ki bennünket Egyiptomból itt se füge, se gabona, se szőlő, se datolya, se gránátalma nincsen. Mózes és Áron elment a találkozás sátrának bejáratához és leborultak arcukra. Ekkor megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.
Szólt az Örökkévaló Mózeshez vedd a botot és gyűjtsd egybe a közösséget, Te és Áron és előttük szóljatok a sziklához, hogy adjon vizet. Mózes azonban nem szólt a sziklához, hogy adjon vizet, hanem botjával kétszer ráütött és a sziklából ömleni kezdett a víz. Isten ezután szemrehányást tesz Mózesnek, amiért nem szentelte meg Őt a zsidó nép jelenlétében, de nem árulja el, hogy mi is az, ami a szentség hiányát okozta. Az Örökkévaló így szólt Mózeshez és Áronhoz: mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek Izrael fiai előtt, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet az országba, amit nekik adok. Mózes azért kapja ezt a büntetést, mert nem szólt a sziklához, hanem rávágott a botjával, hogy vizet fakasszon. Áron pedig talán a kollektív felelősség alapján, bár valósznűbb, hogy ekkor kapta meg büntetését az aranyborjú készítésével kapcsolatos viselkedése miatt.
Közben tovább vonultak Kádésból, Mózes követeket küldött Edom királyához, hogy engedje meg átvonulásukat országán. De akirály azt mondta, nem vonulhattok át rajta, különben fegyverrel megyek ellenetek. Így a zsidók elvonulnak és megkerülik Edomot. Elérkeznek Hár hegyéhez, Mózes az Örökkévaló parancsára Áront és fiát Eleázárt felviszi arra, ahol Eleázár átöltzik apja ruhájába, Áron pedig meghal.Áront egész népe siratta, harminc napig gyászolták. Hár hegyétől továbbvonult a nép a tenger felé és elcsüggedtek a hosszú úton. Ekkor ismét Isten és Mózes ellen beszéltek: Miért hoztatok ide bennünket Egyiptomból, nincs kenyér, se víz, meghalunk a pusztában!
Ezért az örökkévaló mérgeskígyókat bocsátott a népre és sokan pusztultak el a kígyómarásoktól és eljött a nép Mózeshez, mondván: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, ellene beszéltünk. Imádkozz az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a kígyókat! Mózes imádkozott a népért és az Örökkévaló ezt mondá: készítsen egy érckígyót, tegye egy póznára, s ha a megmart ránéz a rézkígyóra életben marad.
Tovább vonulva szerettek volna békésen átvonulni Emorin, de Szichon, Emori királya ezt nem engedte, karddal ment ellenük. De Izrael megverte őt. Azután felmentek Bosan útján. Og Bosán királya is fegyverrel ment ellenük, de őti legyőzték, majd elvonulta és Moab síkságán a Jordán partján táboroztak le.
A heti szakaszt Mózes negatívan tünteti fel, mivel nem az Örökkévaló utasítását követte, nem szólt a sziklához, hanem bottal ráütött. Ezzel együtt Mózesnek rendkívűl pozitív tulajdonságai voltak, többek között a szerénysége.
Számunkra ez pozitív üzenet: Legyünk szerények, és ha ez a szerénység némelyikünknél tudással is párosul, akkor van igazán MIRE szerénynek lennünk.
Nádel Tamás
Mi a vörös tehén rituáléja?
A zsidóság törvényszabályai szerint, ha valaki megérint egy halottat, az tisztátalanná válik általa 7 teljes napig. A hetedik napon, valamint azt megelőzően a harmadik napon tisztálkodnia kell a vörös tehén hamvaival, hogy attól tisztává váljék. Ez úgy történik, hogy a főpap levágja a hibátlan a vörös tehenet, melyen még nem volt járom és elégeti, úgy hogy közben a tűzre vetnek még cédrusfát, izsópot (ez egy mohaféle) és karmazsint, majd amikor az állat elenyészet, hamvát összegyűjtve friss vízbe szórták. Ebből hintettek pár cseppet a megtisztulni szándékozóra. A cédrus a büszkeséget, az izsóp az alázatosságot, a karmazsin a bűnt jelképezi. Bölcseink hagyománya szerint Mózestől, a második szentély pusztulásáig összesen hét, mások szerint kilenc tehén felelt csak meg a támasztott követelményeknek. Ez a szertartás később eltűnt a zsidó életből és csak Elijahu próféta hozza majd vissza a szertartást.
A szertartás törvénye arra int bennünket: mindnyájan tisztátalannak számítunk, ha egy fedél alatt voltunk az elhunyttal és mivel már nincs a vörös tehén hamvából készült megtisztító cseppekből, nem szabad meglátogatnunk a jeruzsálemi Templom hegyet. Ez az oka, hogy vallásos zsidók nem mennek fel a Sirató fal mögötti Templom hegyre, amelyet ma a muszlimok uralnak.
A 40 esztendős pusztai vándorlás vége felé közeledik. Kihaltak a pusztai nemzedék idősebbjei, miközben felnőtt egy új nemzedék, amely nem született rabszolgának. Meghalt Mirjam, Mózes és Áron nővére, akit Isteni kút kisért negyven éven keresztül. A kút elapadt és panasz, siránkozás kezdődött, amiért nincs mit inni. Kérdések hangoztak el: Miért hoztatok ki bennünket Egyiptomból itt se füge, se gabona, se szőlő, se datolya, se gránátalma nincsen. Mózes és Áron elment a találkozás sátrának bejáratához és leborultak arcukra. Ekkor megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.
Szólt az Örökkévaló Mózeshez vedd a botot és gyűjtsd egybe a közösséget, Te és Áron és előttük szóljatok a sziklához, hogy adjon vizet. Mózes azonban nem szólt a sziklához, hogy adjon vizet, hanem botjával kétszer ráütött és a sziklából ömleni kezdett a víz. Isten ezután szemrehányást tesz Mózesnek, amiért nem szentelte meg Őt a zsidó nép jelenlétében, de nem árulja el, hogy mi is az, ami a szentség hiányát okozta. Az Örökkévaló így szólt Mózeshez és Áronhoz: mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek Izrael fiai előtt, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet az országba, amit nekik adok. Mózes azért kapja ezt a büntetést, mert nem szólt a sziklához, hanem rávágott a botjával, hogy vizet fakasszon. Áron pedig talán a kollektív felelősség alapján, bár valósznűbb, hogy ekkor kapta meg büntetését az aranyborjú készítésével kapcsolatos viselkedése miatt.
Közben tovább vonultak Kádésból, Mózes követeket küldött Edom királyához, hogy engedje meg átvonulásukat országán. De akirály azt mondta, nem vonulhattok át rajta, különben fegyverrel megyek ellenetek. Így a zsidók elvonulnak és megkerülik Edomot. Elérkeznek Hár hegyéhez, Mózes az Örökkévaló parancsára Áront és fiát Eleázárt felviszi arra, ahol Eleázár átöltzik apja ruhájába, Áron pedig meghal.Áront egész népe siratta, harminc napig gyászolták. Hár hegyétől továbbvonult a nép a tenger felé és elcsüggedtek a hosszú úton. Ekkor ismét Isten és Mózes ellen beszéltek: Miért hoztatok ide bennünket Egyiptomból, nincs kenyér, se víz, meghalunk a pusztában!
Ezért az örökkévaló mérgeskígyókat bocsátott a népre és sokan pusztultak el a kígyómarásoktól és eljött a nép Mózeshez, mondván: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, ellene beszéltünk. Imádkozz az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a kígyókat! Mózes imádkozott a népért és az Örökkévaló ezt mondá: készítsen egy érckígyót, tegye egy póznára, s ha a megmart ránéz a rézkígyóra életben marad.
Tovább vonulva szerettek volna békésen átvonulni Emorin, de Szichon, Emori királya ezt nem engedte, karddal ment ellenük. De Izrael megverte őt. Azután felmentek Bosan útján. Og Bosán királya is fegyverrel ment ellenük, de őti legyőzték, majd elvonulta és Moab síkságán a Jordán partján táboroztak le.
A heti szakaszt Mózes negatívan tünteti fel, mivel nem az Örökkévaló utasítását követte, nem szólt a sziklához, hanem bottal ráütött. Ezzel együtt Mózesnek rendkívűl pozitív tulajdonságai voltak, többek között a szerénysége.
Számunkra ez pozitív üzenet: Legyünk szerények, és ha ez a szerénység némelyikünknél tudással is párosul, akkor van igazán MIRE szerénynek lennünk.
Nádel Tamás
Korách
21/06/10 08:43 Filed in: heti szakasz
Ez a heti szakasz a Korách féle lázadást mondja el. Ennek a lázadásnak „ideológiai” alapja személyes érdekellentét volt. Korách, aki előkelő levita családból származott, azzal érvelt, hogy Mózes és Áron túl sok jogot vindikálnak maguknak. Ő, aki Jichár nemzetségéből származik, kellett volna, hogy törzsfőnök legyen, nem pedig Uziél fia, akit Mózes e tisztségre kinevezett.
A Midrás szerint, felesége tanácsára, Korách belelovalta magát a „machlajkába”, pártot alapított, maga köré gyűjtve több elégedetlen elemet, valamint néhány kétes alakot, mint Dátán és Ábrám, valamint On Pelét fiát. Ezek a szomszédos Reuvén törzsből származtak és fizikai közelség hajtotta őket Korách demagóg hatása alá.
Korách lázadása egy intelligens ember pártütése volt. Nem fegyverrel akarták az uralmat megszerezni, hanem a demagógia, a gúny, a nevetségesség fullánkjaival. Korách és hívei bejárták a tábort, agitáltak és elégedetlenséget szítottak Mózes és az általa fémjelzett Tóra törvényei ellen. A Midrás részletesen leírja a demagóg agitáció mikéntjét, mikor is Korách - aki köztudomásúlag nagyon gazdag volt és Egyiptomból óriási vagyont hozott ki - egy szegény özvegyasszony szemüvegén keresztül támadta a mózesi törvények szociális igazságát és megkérdőjelezte isteni küldetését és az égből kapott hatáskörét.
Így aztán Mózes meghívta Datánt és Abirámot egy kibontakozást kereső tárgyalásra, akik visszautasították a békejobbot és odavágták: nem elég, hogy kihoztál bennünket egy tejjel-mézzel folyó országból, hogy itt haljunk meg a pusztában, de még uralkodni is akarsz felettünk! Nem csoda, hogy ezt a demagóg szöveget hallván, Mózes elvesztette legendás türelmét és az Örökkévalótól azt kérte, hogy bizonyosodjon be minden kétséget kizáróan, hogy ő, Mózes, égi sugallatra cselekedett és nem önkényesen járt el, ez pedig csak úgy lehet, ha a föld elnyeli a pártütőket: így is történt.
A Midrás bölcseinek az is feltűnt, hogy ez alkalommal Mózes jobban fel volt háborodva, mint egyéb sivatagi hőbörgéseknél. Súlyos büntetést kért a bűnösökre és nem volt hajlandó imádkozni értük, amit pedig akkor is megtett, amikor az Aranyborjút csinálták és bálványt imádtak.
A magyarázat abban a talmudi tételben rejlik, amely szerint Korách nemcsak Mózes vezetését vonta kétségbe, hanem annak isteni eredetét, mondván: ha ez így van, akkor nem hiszek a Tóra égi eredetében, sem abban, hogy Áron főpap. Erre mondta Mózes: Világ Ura, azt, hogy engem és testvéremet gúnyolta, megbocsátom neki, de azt, hogy a Tórát becsmérelték, nem tudom megbocsátani. Bölcseink szerint, Mózes azért javasolt Koráchnak és pártütő csoportjának példás büntetést, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, a bűn és bűnhődés közötti összefüggés. Így először és sajnos utoljára a zsidó történelem során a pártütőket elnyelte a föld, így ők és mindaz amilyük volt leszálltak az elevenen a sírba és befedte őket a föld.
A Talmud elbeszéli, hogy az egyik amorita egyszer a sivatagban vándorolt, ahol egy beduin azt mondta neki: gyere megmutatom neked a helyet, ahol Koráchot és csoportját elnyelte a föld. Odavezette őt egy sistergő szakadékhoz, ahonnan sűrű füst gomolygott. Az arab vett egy gyapotkanócot, megnedvesítette és dárdája hegyével odatartotta a szakadék nyílásához, a gyapot megperzselődött. Az amorita odafülelt és hallotta, amint azt mondják a pokoli hőségben: Mózes igaz, Tórája igaz, mi pedig hazugok vagyunk.
Zoltai Gusztáv
A Midrás szerint, felesége tanácsára, Korách belelovalta magát a „machlajkába”, pártot alapított, maga köré gyűjtve több elégedetlen elemet, valamint néhány kétes alakot, mint Dátán és Ábrám, valamint On Pelét fiát. Ezek a szomszédos Reuvén törzsből származtak és fizikai közelség hajtotta őket Korách demagóg hatása alá.
Korách lázadása egy intelligens ember pártütése volt. Nem fegyverrel akarták az uralmat megszerezni, hanem a demagógia, a gúny, a nevetségesség fullánkjaival. Korách és hívei bejárták a tábort, agitáltak és elégedetlenséget szítottak Mózes és az általa fémjelzett Tóra törvényei ellen. A Midrás részletesen leírja a demagóg agitáció mikéntjét, mikor is Korách - aki köztudomásúlag nagyon gazdag volt és Egyiptomból óriási vagyont hozott ki - egy szegény özvegyasszony szemüvegén keresztül támadta a mózesi törvények szociális igazságát és megkérdőjelezte isteni küldetését és az égből kapott hatáskörét.
Így aztán Mózes meghívta Datánt és Abirámot egy kibontakozást kereső tárgyalásra, akik visszautasították a békejobbot és odavágták: nem elég, hogy kihoztál bennünket egy tejjel-mézzel folyó országból, hogy itt haljunk meg a pusztában, de még uralkodni is akarsz felettünk! Nem csoda, hogy ezt a demagóg szöveget hallván, Mózes elvesztette legendás türelmét és az Örökkévalótól azt kérte, hogy bizonyosodjon be minden kétséget kizáróan, hogy ő, Mózes, égi sugallatra cselekedett és nem önkényesen járt el, ez pedig csak úgy lehet, ha a föld elnyeli a pártütőket: így is történt.
A Midrás bölcseinek az is feltűnt, hogy ez alkalommal Mózes jobban fel volt háborodva, mint egyéb sivatagi hőbörgéseknél. Súlyos büntetést kért a bűnösökre és nem volt hajlandó imádkozni értük, amit pedig akkor is megtett, amikor az Aranyborjút csinálták és bálványt imádtak.
A magyarázat abban a talmudi tételben rejlik, amely szerint Korách nemcsak Mózes vezetését vonta kétségbe, hanem annak isteni eredetét, mondván: ha ez így van, akkor nem hiszek a Tóra égi eredetében, sem abban, hogy Áron főpap. Erre mondta Mózes: Világ Ura, azt, hogy engem és testvéremet gúnyolta, megbocsátom neki, de azt, hogy a Tórát becsmérelték, nem tudom megbocsátani. Bölcseink szerint, Mózes azért javasolt Koráchnak és pártütő csoportjának példás büntetést, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, a bűn és bűnhődés közötti összefüggés. Így először és sajnos utoljára a zsidó történelem során a pártütőket elnyelte a föld, így ők és mindaz amilyük volt leszálltak az elevenen a sírba és befedte őket a föld.
A Talmud elbeszéli, hogy az egyik amorita egyszer a sivatagban vándorolt, ahol egy beduin azt mondta neki: gyere megmutatom neked a helyet, ahol Koráchot és csoportját elnyelte a föld. Odavezette őt egy sistergő szakadékhoz, ahonnan sűrű füst gomolygott. Az arab vett egy gyapotkanócot, megnedvesítette és dárdája hegyével odatartotta a szakadék nyílásához, a gyapot megperzselődött. Az amorita odafülelt és hallotta, amint azt mondják a pokoli hőségben: Mózes igaz, Tórája igaz, mi pedig hazugok vagyunk.
Zoltai Gusztáv
