Ezen a héten a Ki Técé szidráját olvastuk. Jelentése: "Midőn kivonulsz" … de hová vonulunk ki… hát a harcmezőre. Mert a bevezető rész a háború szabályaival, fogolynővel való bánásmóddal foglalkozik Aztán témája rendkívül sokrétűvé válik, szinte csapongva halad, így az egész szidrát ismertetni valójában csak a teljesség igénye nélkül lehet.

A Tóra 613 parancsolatából (micvájából) a Ki técé szakaszában 74 található. Ezért magamban úgy neveztem el, ez a parancsolatok hete. Közgazdászként ugyanis kiszámoltam, az egy hétre jutó átlagos micvák száma ezen a héten 6 -szoros.
Ezek közé tartoznak a szép fogolynőre, az elsőszülöttek örökösödési jogaira, a konok és rebellis fiúra, a halottak eltemetésére, az elveszett tárgyak visszaszolgáltatására vonatkozó törvények; a törvény arról, hogy az anyamadarat el kell kergetni mielőtt elvennénk fiókáját; hogy kötelességünk védőkorláttal ellátni házunk tetejét, valamint szó esik a tiltott növényi és állati keveredések (hibridek) különféle formáiról. Felsoroltatik még, milyen bírósági eljárás alkalmazandó és milyen büntetés rovandó ki: házasságtörés esetén; ha egy hajadont megerőszakolnak, vagy elcsábítanak; vagy ha egy férj alaptalanul hűtlenséggel vádolja meg a feleségét. Hogy kikkel nem házasodhatnak zsidók, illetve a prostitúció tiltása mindkét nemre vonatkozóan. A heti szakaszban még a katonai tábor tisztaságára; a szökött rabszolga kiszolgáltatásának tilalmára; a bérmunkás időben való kifizetésének kötelezettségére; az adósokkal való helyes bánásmódra és a kamatszedés tilalmára vonatkozó rendelkezések találhatók. A Tóra itt rendelkezik a válás törvényeiről. Izgalmas törvények vonatkoznak a fogoly nővel való házasságról, de más házassági és válási szabályok is szóba kerülnek
Ennyire szerteágazó hetiszakasz talán nincs is a Tórában.
Most viszont most döntési helyzetbe kerültünk. Vagy az elkövetkezendő órákban sorra végigmegyünk mindegyik micván, hajnalig nagy valószínűséggel végezni is fogunk valamennyivel, vagy önkényesen kiemelek egyet, s annak elemzésével foglalkozunk.
Többen tudjátok – de a Gáti biztosan tudja, hogy polgári foglalkozásom során egy formaruházati ellátást végző társaság vezetője vagyok. Kíváncsivá tett ezért, vajon miért tiltja a Tóra a kevert szálú – gyapjú-len – anyagok használatát. Pedig tudjuk, sokszor a kevertszálas anyagok rendkívül kedvező fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A gyapjú-polieszter anyagoknál például a gyapjú állati eredetű fonalként rendkívül jó melegtartást biztosít, ugyanakkor kiváló a légáteresztő képessége, míg a másik komponens, a polieszter szakítószilárdságot növel és az anyag kezelhetőségét könnyíti. S ez jellemzi ma a textilipart. Nem ritka a 4-5 komponensből, gyapjú-viscose-lycra-len keverékből és ezernyi más összetevőből gyártott korszerűbbnél korszerűbb szövet. A mi Tóránk mégis tiltja a gyapjú és a len keverését. Képzeljük csak el mekkora káosz lett volna, ha már akkor léteznek a XX. század új komponensű anyagai?
Valójában a heti szakasz nem csak ezzel, hanem összesen három keverékkel foglalkozik:
1) a szőlőskert bevetése kétféle gyümölcs magjával; 2) különböző haszonállatok együttes dolgoztatása 3) kevert szálú ruhaanyagok (gyapjú és len) használata.
Szövegszerűen: „Ne vesd be szőlődet kétféle maggal, nehogy tiltottá váljék az egész, együtt a mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése. Ne szánts ökörrel és szamárral együtt. Ne ölts fel kevert szövésű ruhát, gyapjút és lent együtt. Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére, amellyel betakarod magad”

Hogy is van ez? – kérdezzük. Chukim - válaszolják a bölcs rabbik - vagyis ezek a bibliai parancsolatok azon fajtái közé tartoznak, melyekre nincs racionális magyarázat.
És ezzel akár el is intézhetnénk a dolgot.
Mégis, bár az idézett szövegrész nem adja meg ezeknek a törvényeknek az okát, bölcseink bátorkodtak logikus vezérelvet találni e tiltott keverékek mögött. Rábénu Bechájá elmagyarázta, miért tilos különböző fajta gyümölcsöket együtt termelni illetve különböző fajtájú állatokat együtt dolgoztatni. A Teremtésről szóló bibliai elbeszélésben ugyanis a következőket olvashatjuk: „Teremjen a föld élő lényt a maga faja szerint, barmot, csúszómászót és szárazföldi vadat a maga faja szerint!”
Azt találjuk tehát, hogy a Tóra különös hangsúlyt helyez a fajok közötti különbségre, vagyis ez a különbség a Teremtés lényeges aspektusa. Minden egyes faj elkülönítetten, a többi fajjal nem keverve lett megteremtve.
 Azzal, hogy összekeverjük ezeket a fajokat, nem javítunk és nem fejlesztünk a világon – érvel Rabénu Bechájá - hanem megváltoztatjuk egy olyan elemét a világnak, amelyet az Örökkévaló maradandónak szánt.
Igen, ez valóban megkapó magyarázat, de lehet-e ezt vonatkoztatni az általunk vizsgált gyapjú-len keverék tilalmára? 
Sajnos nem lehet, ugyanis itt egészen másról van szó. Ez a törvény elismerten egy igazi “chukim” azaz egy olyan isteni rendelet, amely meghaladja az emberi értelmet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs oka, csupán azt, hogy az ilyen rendelet avagy törvény magyarázata kívül esik az ember számára felfogható dolgok tartományán.
 
Mindezek ellenére a gyapjú és len keverésének tiltására vonatkozó törvénynek is van magyarázata, ha máshol nem, hát a misztika világában. Rábénu Bechájá – aki meglehetősen fogékonynak mutatkozott a misztika magyarázatai iránt, szóval Bechájá szerint a “lenti” fizikai világnak létezik egy „fenti”, spirituális megfelelője. Vagyis fizikai világunk spirituális analógiák mentén épül fel.
 Vélekedése szerint a két világ közötti kapcsolat nem kizárólag szimmetrikus, hanem azok mintegy „egymásba nyílnak”. A fizikai világban végbemenő események ezért nem csupán az evilági tartományban fejtik ki hatásukat, hanem a világ spirituális megfelelőjének dimenziójára is hatással vannak.
 
A spirituális dimenzióban éppúgy, mint fizikai világunkban – mondja Bechájá - a mindenség a sokféleség harmonizációjában rejlik. Ez a harmonizáció viszont csak akkor jön létre, ha a különböző elemek határait tiszteletben tartjuk. Ezért hát, amikor valaki arra tesz kísérletet, hogy egymástól elütő entitásokat egyetlen egésszé egyesítsen, abból egyértelmű veszteség születik.

Hölgyeim és Uraim! Ha eddig bárki megértette volna e magyarázatot, annak sem lesz sok esélye arra, hogy a következő problematikát ép éssszel képes legyen felfogni:
ugyanis a gyapjú és len keverését tiltó bibliai passzust a heti szakaszunkban közvetlenül a cicit viselésének parancsa követi: Szövegszerűen: „Ne ölts fel kevert szövésű ruhát, gyapjút és lent együtt. Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére, amellyel betakarod magad” .
 
A bölcsek kommentárt fűznek e két „társított” passzus közötti kapcsolathoz. A cicit verse közvetlenül követi a gyapjú és len keverését tiltó rendelkezést tartalmazó verset, ily módon jelezve, nem véletlen félreértésről van szó. Létezik egy kivétel a fentebbi keverék tilalmának törvénye alól, nevezetesen, amikor az ember cicit-et visel, akkor megengedett, hogy az együttesen gyapjúból és lenből készüljön. E kivétellel összhangban a főpap Szentélyben használt öve is gyapjú és len keverékéből készült.
 
Mi a különbség a világi ruhahasználat és az isteni parancsból fakadó ruházkodás között, amikor is lehetséges, sőt kötelező (már ami a főpapi övet illeti) efféle keveréket alkalmazni?
Hogyan engedélyezhette a Tóra ezt a keveréket egy isteni parancsolat teljesítésekor, hiszen függetlenül a céltól, a keverék végső soron romboló reakciót vált ki a gyapjú és a len spirituális megfelelőiből.
 
Egy magyarázat szerint ez a diszharmónia problémaként csupán a szekularitás tartományában adódhat elő. Amikor két anyagot egy isteni parancsolat végrehajtása keretében egyesítenek, az egyesülés Isten jelenlétében megy végbe. Márpedig ahol az isteni jelenlét megnyilvánul, ott mindkét spirituális entitás természetszerűleg veszti el a másikkal kapcsolatos összeférhetetlenségét.Konfliktus csupán a szekuláris szférában adódhat elő, ott, ahol nem nyilvánul meg az Isteni Jelenlét.

Hölgyeim és Uraim! Formaruhával dolgozó mérnök-közgazdász hitsorsosukként kívánom Mindnyájuknak, hogy a gyapjú és len keverésének példáján néha gondolkozzanak el azon, hogyan lehet esetenként a szekuláris szférából – ha nem is eljutni – de közelíteni a spirituális entitás felé. Kívánom Önöknek, hogy a közelgő őszi nagy ünnepek megragadó imái segítségével mindnyájuknak sikerüljön ezen az úton - ha nem is többet, de – legalább egy arasznyit továbbhaladni!

Heisler András