Korách
21/06/10 08:43 Filed in: heti szakasz
Ez a heti szakasz a Korách féle lázadást mondja el. Ennek a lázadásnak „ideológiai” alapja személyes érdekellentét volt. Korách, aki előkelő levita családból származott, azzal érvelt, hogy Mózes és Áron túl sok jogot vindikálnak maguknak. Ő, aki Jichár nemzetségéből származik, kellett volna, hogy törzsfőnök legyen, nem pedig Uziél fia, akit Mózes e tisztségre kinevezett.
A Midrás szerint, felesége tanácsára, Korách belelovalta magát a „machlajkába”, pártot alapított, maga köré gyűjtve több elégedetlen elemet, valamint néhány kétes alakot, mint Dátán és Ábrám, valamint On Pelét fiát. Ezek a szomszédos Reuvén törzsből származtak és fizikai közelség hajtotta őket Korách demagóg hatása alá.
Korách lázadása egy intelligens ember pártütése volt. Nem fegyverrel akarták az uralmat megszerezni, hanem a demagógia, a gúny, a nevetségesség fullánkjaival. Korách és hívei bejárták a tábort, agitáltak és elégedetlenséget szítottak Mózes és az általa fémjelzett Tóra törvényei ellen. A Midrás részletesen leírja a demagóg agitáció mikéntjét, mikor is Korách - aki köztudomásúlag nagyon gazdag volt és Egyiptomból óriási vagyont hozott ki - egy szegény özvegyasszony szemüvegén keresztül támadta a mózesi törvények szociális igazságát és megkérdőjelezte isteni küldetését és az égből kapott hatáskörét.
Így aztán Mózes meghívta Datánt és Abirámot egy kibontakozást kereső tárgyalásra, akik visszautasították a békejobbot és odavágták: nem elég, hogy kihoztál bennünket egy tejjel-mézzel folyó országból, hogy itt haljunk meg a pusztában, de még uralkodni is akarsz felettünk! Nem csoda, hogy ezt a demagóg szöveget hallván, Mózes elvesztette legendás türelmét és az Örökkévalótól azt kérte, hogy bizonyosodjon be minden kétséget kizáróan, hogy ő, Mózes, égi sugallatra cselekedett és nem önkényesen járt el, ez pedig csak úgy lehet, ha a föld elnyeli a pártütőket: így is történt.
A Midrás bölcseinek az is feltűnt, hogy ez alkalommal Mózes jobban fel volt háborodva, mint egyéb sivatagi hőbörgéseknél. Súlyos büntetést kért a bűnösökre és nem volt hajlandó imádkozni értük, amit pedig akkor is megtett, amikor az Aranyborjút csinálták és bálványt imádtak.
A magyarázat abban a talmudi tételben rejlik, amely szerint Korách nemcsak Mózes vezetését vonta kétségbe, hanem annak isteni eredetét, mondván: ha ez így van, akkor nem hiszek a Tóra égi eredetében, sem abban, hogy Áron főpap. Erre mondta Mózes: Világ Ura, azt, hogy engem és testvéremet gúnyolta, megbocsátom neki, de azt, hogy a Tórát becsmérelték, nem tudom megbocsátani. Bölcseink szerint, Mózes azért javasolt Koráchnak és pártütő csoportjának példás büntetést, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, a bűn és bűnhődés közötti összefüggés. Így először és sajnos utoljára a zsidó történelem során a pártütőket elnyelte a föld, így ők és mindaz amilyük volt leszálltak az elevenen a sírba és befedte őket a föld.
A Talmud elbeszéli, hogy az egyik amorita egyszer a sivatagban vándorolt, ahol egy beduin azt mondta neki: gyere megmutatom neked a helyet, ahol Koráchot és csoportját elnyelte a föld. Odavezette őt egy sistergő szakadékhoz, ahonnan sűrű füst gomolygott. Az arab vett egy gyapotkanócot, megnedvesítette és dárdája hegyével odatartotta a szakadék nyílásához, a gyapot megperzselődött. Az amorita odafülelt és hallotta, amint azt mondják a pokoli hőségben: Mózes igaz, Tórája igaz, mi pedig hazugok vagyunk.
Zoltai Gusztáv
A Midrás szerint, felesége tanácsára, Korách belelovalta magát a „machlajkába”, pártot alapított, maga köré gyűjtve több elégedetlen elemet, valamint néhány kétes alakot, mint Dátán és Ábrám, valamint On Pelét fiát. Ezek a szomszédos Reuvén törzsből származtak és fizikai közelség hajtotta őket Korách demagóg hatása alá.
Korách lázadása egy intelligens ember pártütése volt. Nem fegyverrel akarták az uralmat megszerezni, hanem a demagógia, a gúny, a nevetségesség fullánkjaival. Korách és hívei bejárták a tábort, agitáltak és elégedetlenséget szítottak Mózes és az általa fémjelzett Tóra törvényei ellen. A Midrás részletesen leírja a demagóg agitáció mikéntjét, mikor is Korách - aki köztudomásúlag nagyon gazdag volt és Egyiptomból óriási vagyont hozott ki - egy szegény özvegyasszony szemüvegén keresztül támadta a mózesi törvények szociális igazságát és megkérdőjelezte isteni küldetését és az égből kapott hatáskörét.
Így aztán Mózes meghívta Datánt és Abirámot egy kibontakozást kereső tárgyalásra, akik visszautasították a békejobbot és odavágták: nem elég, hogy kihoztál bennünket egy tejjel-mézzel folyó országból, hogy itt haljunk meg a pusztában, de még uralkodni is akarsz felettünk! Nem csoda, hogy ezt a demagóg szöveget hallván, Mózes elvesztette legendás türelmét és az Örökkévalótól azt kérte, hogy bizonyosodjon be minden kétséget kizáróan, hogy ő, Mózes, égi sugallatra cselekedett és nem önkényesen járt el, ez pedig csak úgy lehet, ha a föld elnyeli a pártütőket: így is történt.
A Midrás bölcseinek az is feltűnt, hogy ez alkalommal Mózes jobban fel volt háborodva, mint egyéb sivatagi hőbörgéseknél. Súlyos büntetést kért a bűnösökre és nem volt hajlandó imádkozni értük, amit pedig akkor is megtett, amikor az Aranyborjút csinálták és bálványt imádtak.
A magyarázat abban a talmudi tételben rejlik, amely szerint Korách nemcsak Mózes vezetését vonta kétségbe, hanem annak isteni eredetét, mondván: ha ez így van, akkor nem hiszek a Tóra égi eredetében, sem abban, hogy Áron főpap. Erre mondta Mózes: Világ Ura, azt, hogy engem és testvéremet gúnyolta, megbocsátom neki, de azt, hogy a Tórát becsmérelték, nem tudom megbocsátani. Bölcseink szerint, Mózes azért javasolt Koráchnak és pártütő csoportjának példás büntetést, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, a bűn és bűnhődés közötti összefüggés. Így először és sajnos utoljára a zsidó történelem során a pártütőket elnyelte a föld, így ők és mindaz amilyük volt leszálltak az elevenen a sírba és befedte őket a föld.
A Talmud elbeszéli, hogy az egyik amorita egyszer a sivatagban vándorolt, ahol egy beduin azt mondta neki: gyere megmutatom neked a helyet, ahol Koráchot és csoportját elnyelte a föld. Odavezette őt egy sistergő szakadékhoz, ahonnan sűrű füst gomolygott. Az arab vett egy gyapotkanócot, megnedvesítette és dárdája hegyével odatartotta a szakadék nyílásához, a gyapot megperzselődött. Az amorita odafülelt és hallotta, amint azt mondják a pokoli hőségben: Mózes igaz, Tórája igaz, mi pedig hazugok vagyunk.
Zoltai Gusztáv
