Zsinagóga
A zsinagóga helye
14/03/10 16:06
A zsinagóga helye
Az első pesti zsidónegyedet a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utca kötötte össze a hajóhíddal, amelyen keresztül az óbudai zsidók a vásárokra érkeztek. A hajóhídtól nem messze, a mai Roosevelt térnél volt a Rak-piac/Kirakodó tér; itt alakult ki a 19. század elején egységes rendezési terv alapján felépített Lipótváros kereskedelmi központja. Idővel ide kerültek az áruforgalom, a szállítás és az adásvétel intézményei, tehát az egész nagykereskedelem. Az új városrészbe igyekeztek a VI.-VII. kerületből a jómódú zsidók is, itt béreltek lakást, nyitottak üzletet. 1891-ben már kb. 12 000 fő volt a kerület zsidó lakossága, ami a VI. és VII. kerület 60 000-es zsidóságához képest alacsony szám, de Lipótváros esetében ez gyakorlatilag a teljes nagypolgárságot jelentette.
Ez az előkelő zsidóság a távoli Dohány utcai zsinagógába volt kénytelen járni, de ezen változtatni akartak. A várostól ingyen kaptak egy üres telket a Parlamenthez közel, 1898-ban ki is írták a pályázatot zsinagóga tervezésére, a zsűriben olyan nevekkel, mint Hauszmann Alajos vagy Steindl Imre. A legjobbnak Foerk Ernő és Schömer Ferenc tervét ítélték, harmadik helyezést ért el az ezen a pályázaton debütáló, később legjobb 20. századi építészeink közé emelkedő Lajta Béla. A győztes terv méreteivel egyértelműen a Bazilikával versengett: ha megvalósul, 70 méteres magasságával és 3800 fős befogadóképességével Európa legnagyobb zsinagógája lett volna. Azonban a költségeket tervszinten sem tudták egymillió forint alá szorítani (a győztes tervnek csupán a kupolája hatmillió forintba került volna), így a hitközség 1907-ben inkább megállapította, hogy „nagy szükséglet egy nagy templomra a Lipótvárosban fenn nem forog”, a telket az akkor még zárt sorban álló Dohány utcai zsinagóga szomszédos telkeire cserélték, így azt szabadon álló épületté, Európa legnagyobb zsinagógájává építették át. A meg nem valósult Lipótvárosi zsinagóga helyén ma a Pesti Központi Kerületi Bíróság épülete áll.
Az első pesti zsidónegyedet a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utca kötötte össze a hajóhíddal, amelyen keresztül az óbudai zsidók a vásárokra érkeztek. A hajóhídtól nem messze, a mai Roosevelt térnél volt a Rak-piac/Kirakodó tér; itt alakult ki a 19. század elején egységes rendezési terv alapján felépített Lipótváros kereskedelmi központja. Idővel ide kerültek az áruforgalom, a szállítás és az adásvétel intézményei, tehát az egész nagykereskedelem. Az új városrészbe igyekeztek a VI.-VII. kerületből a jómódú zsidók is, itt béreltek lakást, nyitottak üzletet. 1891-ben már kb. 12 000 fő volt a kerület zsidó lakossága, ami a VI. és VII. kerület 60 000-es zsidóságához képest alacsony szám, de Lipótváros esetében ez gyakorlatilag a teljes nagypolgárságot jelentette.
Ez az előkelő zsidóság a távoli Dohány utcai zsinagógába volt kénytelen járni, de ezen változtatni akartak. A várostól ingyen kaptak egy üres telket a Parlamenthez közel, 1898-ban ki is írták a pályázatot zsinagóga tervezésére, a zsűriben olyan nevekkel, mint Hauszmann Alajos vagy Steindl Imre. A legjobbnak Foerk Ernő és Schömer Ferenc tervét ítélték, harmadik helyezést ért el az ezen a pályázaton debütáló, később legjobb 20. századi építészeink közé emelkedő Lajta Béla. A győztes terv méreteivel egyértelműen a Bazilikával versengett: ha megvalósul, 70 méteres magasságával és 3800 fős befogadóképességével Európa legnagyobb zsinagógája lett volna. Azonban a költségeket tervszinten sem tudták egymillió forint alá szorítani (a győztes tervnek csupán a kupolája hatmillió forintba került volna), így a hitközség 1907-ben inkább megállapította, hogy „nagy szükséglet egy nagy templomra a Lipótvárosban fenn nem forog”, a telket az akkor még zárt sorban álló Dohány utcai zsinagóga szomszédos telkeire cserélték, így azt szabadon álló épületté, Európa legnagyobb zsinagógájává építették át. A meg nem valósult Lipótvárosi zsinagóga helyén ma a Pesti Központi Kerületi Bíróság épülete áll.
Tanulás
11/03/10 09:57
Tanulás
A zsinagóga hagyományos feladatai elsősorban az imádkozás, a Tóra olvasása, valamint a tanulás.
Jósua ben Gamala főpap időszámításunk szerint 64-ben úgy rendelte el, hogy „minden olyan községben, ahol legalább tíz felnőtt férfi lakik, építsenek zsinagógát és iskolát" - az ingyenes és kötelező népoktatás (annak idején 6-13 éves korig) a zsidó közösségekben alakult meg. A főpap rendelete szerint ha a községnek nincs elég pénze, hogy zsinagógát és iskolát építsen, akkor csak iskolát építsenek, hiszen imádkozni ott is lehet. A zsinagóga tehát a vallási tanulmányok fontos helyszíne is, főleg felnőttek részére - és ebből kitűnik, a tanulás az ima előtt állt.
A bét midrás (azaz a tanulás háza), vagy a bét kneszet elkülönített helyisége volt, vagy ugyanazt a termet használták mindkét célra. A Tóra egy egész életen át tartó tanulását mindig is ösztönözték a zsidó kultúrában, és még az imádkozásnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Ezért a Tóra-tanulás nemcsak az imarendnek vált részévé, hanem tanulócsoportok is alakultak, amelyek az istentiszteletet megelőzően vagy aközben Tórát tanultak.
A zsinagóga hagyományos feladatai elsősorban az imádkozás, a Tóra olvasása, valamint a tanulás.
Jósua ben Gamala főpap időszámításunk szerint 64-ben úgy rendelte el, hogy „minden olyan községben, ahol legalább tíz felnőtt férfi lakik, építsenek zsinagógát és iskolát" - az ingyenes és kötelező népoktatás (annak idején 6-13 éves korig) a zsidó közösségekben alakult meg. A főpap rendelete szerint ha a községnek nincs elég pénze, hogy zsinagógát és iskolát építsen, akkor csak iskolát építsenek, hiszen imádkozni ott is lehet. A zsinagóga tehát a vallási tanulmányok fontos helyszíne is, főleg felnőttek részére - és ebből kitűnik, a tanulás az ima előtt állt.
A bét midrás (azaz a tanulás háza), vagy a bét kneszet elkülönített helyisége volt, vagy ugyanazt a termet használták mindkét célra. A Tóra egy egész életen át tartó tanulását mindig is ösztönözték a zsidó kultúrában, és még az imádkozásnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Ezért a Tóra-tanulás nemcsak az imarendnek vált részévé, hanem tanulócsoportok is alakultak, amelyek az istentiszteletet megelőzően vagy aközben Tórát tanultak.
Az ülések
11/03/10 09:56
Ülések
Az épületben található üléseket még a zsinagóga átadása előtt, akár részletre is, meg kellett vásárolni, így a továbbiakban csak a tulajdonos használhatta. A későbbiekben ezeket az üléseket aztán el lehetett adni, vagy meg lehetett vásárolni, sőt, még jelzálogot is lehetett rá felvenni, annyira értékesnek számított egy-egy ülőhely a zsinagógában. A helyi zsidó közösségben úgy szólt a mondás: „Az egyházközség tagjainak rendelkeznie kell egy lakással, egy nyaralóval és egy ülőhellyel a Dohány utcai zsinagógában”- ezt Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója, a zsinagógában nyílt kiállítás ötletgazdája és kivitelezője mesélte az érdeklődőknek szeptember elején.
Az épületben található üléseket még a zsinagóga átadása előtt, akár részletre is, meg kellett vásárolni, így a továbbiakban csak a tulajdonos használhatta. A későbbiekben ezeket az üléseket aztán el lehetett adni, vagy meg lehetett vásárolni, sőt, még jelzálogot is lehetett rá felvenni, annyira értékesnek számított egy-egy ülőhely a zsinagógában. A helyi zsidó közösségben úgy szólt a mondás: „Az egyházközség tagjainak rendelkeznie kell egy lakással, egy nyaralóval és egy ülőhellyel a Dohány utcai zsinagógában”- ezt Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója, a zsinagógában nyílt kiállítás ötletgazdája és kivitelezője mesélte az érdeklődőknek szeptember elején.
