07 March 2010

Tanulás

Tanulás

A zsinagóga hagyományos feladatai elsősorban az imádkozás, a Tóra olvasása, valamint a tanulás.
Jósua ben Gamala főpap időszámításunk szerint 64-ben úgy rendelte el, hogy „minden olyan községben, ahol legalább tíz felnőtt férfi lakik, építsenek zsinagógát és iskolát" - az ingyenes és kötelező népoktatás (annak idején 6-13 éves korig) a zsidó közösségekben alakult meg. A főpap rendelete szerint ha a községnek nincs elég pénze, hogy zsinagógát és iskolát építsen, akkor csak iskolát építsenek, hiszen imádkozni ott is lehet. A zsinagóga tehát a vallási tanulmányok fontos helyszíne is, főleg felnőttek részére - és ebből kitűnik, a tanulás az ima előtt állt.
A bét midrás (azaz a tanulás háza), vagy a bét kneszet elkülönített helyisége volt, vagy ugyanazt a termet használták mindkét célra. A Tóra egy egész életen át tartó tanulását mindig is ösztönözték a zsidó kultúrában, és még az imádkozásnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Ezért a Tóra-tanulás nemcsak az imarendnek vált részévé, hanem tanulócsoportok is alakultak, amelyek az istentiszteletet megelőzően vagy aközben Tórát tanultak.

Az ülések

Ülések

Az épületben található üléseket még a zsinagóga átadása előtt, akár részletre is, meg kellett vásárolni, így a továbbiakban csak a tulajdonos használhatta. A későbbiekben ezeket az üléseket aztán el lehetett adni, vagy meg lehetett vásárolni, sőt, még jelzálogot is lehetett rá felvenni, annyira értékesnek számított egy-egy ülőhely a zsinagógában. A helyi zsidó közösségben úgy szólt a mondás: „Az egyházközség tagjainak rendelkeznie kell egy lakással, egy nyaralóval és egy ülőhellyel a Dohány utcai zsinagógában”- ezt Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója, a zsinagógában nyílt kiállítás ötletgazdája és kivitelezője mesélte az érdeklődőknek szeptember elején.