• Egyik a egyik a zsidó nép részéről:
• „Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
• A másik az Ö.rökkévaló részéről:
• „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

A Szináj-hegyi kinyilatkoztatás évfordulója, a három zarándokünnep közül a második. E nap négy héber neve:
1. Sovuajsz (a hetek ünnepe) — a legismertebb elnevezés. Tórai parancs alapján Peszach második napjától számoljuk a napokat és a heteket. Ez az ómer-számlálás. Hét teljes hetet számolunk, s az ötvenedik napon tartjuk a hetek ünnepét.
2. Chág hábikurim (a zsengék ünnepe) — ekkor mutatták be a jeruzsálemi Szentélyben az új kenyeret. Ekkor ettek először az új kenyérből.
3. Zmán matán tajroszénu (Tóraadásunk ideje) — a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója ez az ünnep, ilyenkor a temploban felolvassuk a Tórából a Tíz Parancsolatot.
4. Áceresz (záróünnep) — A hagyomány szerint a Peszach ünnepével kezdődő sorozat csak a mostani évfordulóval zárul le. Az egyiptomi szolgaságból történt csodálatos szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával vált teljessé.
 Sovuajsz ünnepéhez szinte semmilyen különös vallási szertartás sem kötődik, csupán két szokást tartunk meg:
Részletesebben:

(Sziván 6-7.)
Sovuajsz az Ómerszámlálás szakaszát lezáró ünnepünk. A Pészách második napjától számolt hét teljes hét, a negyvenkilenc gyásznap végső akkordja, ezért nevezik a hetek ünnepének. Ugyanakkor számos más elnevezése és lényegi eleme létezik. Ezek közül legfontosabb és legkiemelkedőbb név a Zömán Mátán Tajroszénu, azaz Tóraadásunk napja. Ezen a napon, Sziván hónap hatodikán történt meg a kinyilatkoztatás, a Szináj hegyén való Tóraadás.
A Tóra, Mózes Öt könyve, a zsidóság alapja. A benne foglalt törvények és tanítások a mai napig változatlan formában érvényesek a világ minden táján élő zsidókra. A Tóra törvényei átfogják a zsidó élet minden területét, az étkezési törvényektől kezdve a büntető- és polgárjogi törvényekig, minden apró részletre kiterjedő gondossággal.
Sovuajsz napján, a Tóraadás ünnepén behozzuk templomainkba a természetet, mert a kinyilatkoztatás is ott történt, ezért virágokkal, koszorúkkal díszítjük templomainkat. Ezzel nem csupán a tóraadás gesztusát imitáljuk. Kifejezzük a Tíz Ige e napi felolvasásával és a virágdísszel is, hogy megőriztük és megőrizzük a jövőben is a folytatólagosságot őseink hite és tapasztalata, valamint a mi és utódaink élete között.
Sovuajsz napján felolvassuk templomainkban Rut könyvét. Rut történetét mondandója miatt kell ismerni a zsidó közösségeknek. A moabita származású Rut egy zsidó férfihez ment feleségül, s férje halála után anyósával együtt visszatért Moab földjéről Juda országába, az ókori zsidó földre. Deklarálva lojalitását és identitás-érzületét a zsidóság iránt, maga is felveszi a zsidó hitet, részévé válik a zsidó népnek, és a Biblia tanúsága szerint az ő leszármazottja lesz Dávid, a zsoltárköltő király. Az esemény Sovuajsz táján, a kalászérés idején történt.
Tóraolvasás előtt, egy XI. századból származó imakölteményt, az arameus nyelvű Ákdómusz kezdetű ún. pijjutot olvasunk föl, mely Isten nagyságát dicséri, és hálát ad az Örökkévalónak, amiért nekünk adományozta a Tórát és annak tanításait.
Speciális magyarországi szokás, hogy Sovuajsz első estéjén sor kerül a bát-micvó, azaz a leánygyermekek a nagykorú zsidó társadalomba való felvételére, ünnepélyes szertartására. Ezen időponttól kezdve teljes jogú tagjai a zsidóságnak, ugyanolyan jogokkal bírnak, mint édesanyjuk, vagy nagyszüleik.