Pészah
11/03/10 10:21
Pészah (héberül: פסח, görögül: πάσχα; a kovásztalan kenyér ünnepe) az egyiptomi kivonulás ünnepe.
Az elkerülés és kivonulás ünnepe
„Mikor pedig a ti fiaitok mondandjának néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.”
Mózes II. könyve 12. fejezet 26-27. (Károli Gáspár fordítása)
Az elkerülés ünnepe (hág hápeszáh) kifejezés ebből a tórai szakaszból ered, mivel a zsidók házainak elkerülését a héber szöveg a Peszáh szóval fejezi ki (פסח היה).
A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást a zsidóknak nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is.
Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. Ez a két nap főünnep, a közbenső napok csak félünnepek.
A nyolcadik napon megemlékeznek a halottakról is (mázkir), mint minden nagyünnepen.
A kovásztalan kenyerek ünnepe
„Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek. Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek.”
Mózes III. könyve 23. fejezet 5-8. (Károli Gáspár fordítása)
A tavasz ünnepe
A pészah mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben.
Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el az ómerszámlálást is, mely a hetek ünnepén, sávoutkor ért véget (ekkor ettek először új kenyeret).
Úgy számolták a napokat (és heteket), hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták azokat. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét.
A zarándokünnep
A három zsidó zarándokünnepek egyike a pészah. Amikor még állt a szentély, Izrael népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, melyet sütve el is fogyasztottak.
Ilyenkor a zsinagógákban az ünnep elején (emlékezvén a szabadulásra) hállélt(הלל), az ünnep végén (a tengeren való átkelés emlékére) fél hállélt mondanak. Hállélnek nevezik a 113-118. zsoltárok csoportját, a fél hállél mondásakor kimaradnak az örömöt kifejező zsoltárok (115-116.), mert a vízbe fulladt egyiptomiakat is Isten teremtette.
Az ünnep napjai
A zsidó naptár szerint niszán 15. és niszán 22. között tartják az ünnepet.
Kedvelt olvasmány különösen a Peszachi félünnepi szombatján az Énekek éneke, a Sir hásirim (שיר השירים)'. Ez a költői mű a szerelemről, újjászületésről (bizonyos értelmezés szerint az Isten és népe közötti szeretetről) szól.
A Pészach előkészületei, erev pészah
A pészahot számtalan előírás szabályozza. Éppen ezek betartása miatt az előkészületeknek már purim után, egy hónappal az ünnep előtt, de niszán elején mindenképpen nekiállnak. Kevésbé gyakorlottak ilyenkor az előírásokat is áttanulmányozzák, hogy minden rendben menjen.
A zsidók a peszáh előtti időben minden erjedésre alkalmas élelmiszertől megtisztítják lakásaikat. Ezt sokszor eladással oldják meg. Tűzhelyeiket és minden étkezéssel kapcsolatos dolgukat rituális tisztításnak vetik alá (kikaserolás – kóser, alkalmas szóból).
A hagyomány szerint a pészah előtti héten őrlik meg az addig gondosan tárolt gabonát. Ebből a gabonából sütik szigorú tisztasági előírások betartásával a pászkát, amely csak liszt és víz felhasználásával készülhet.
A peszáhot megelőző napokban a zsidóság adakozik a szegények, rászorulók javára, hogy nekik is legyen peszáhi lisztjük (kimhá dipiszhá), és ezáltal ők is teljes értékű ünnepet ülhessenek. Fontos, hogy mindenki érezze, ő maga szabadult meg a rabságtól.
A hámec
Hámecnek (חמץ)', kovászosnak nevezik az olyan dolgokat (főleg élelmiszereket), melyek gabonából (búza, árpa, rozs, zab, tönköly) készültek és legalább tizennyolc percig vízzel voltak folyamatos érintkezésben.
A lakást vagy házat niszán 13-án, még erev pészah előtt szokták kitakarítani a hámectől, néhány helyre azonban kenyérmorzsát rejtenek, hogy legyen mit megtalálni.
Nagyobb mennyiségű hámecet pészah idejére el lehet adni egy nem zsidónak előleg ellenében. Az üzletről adásvételi szerződés készül (stár mehirát hámec), ebben kikötésképpen szerepel, hogy amennyiben a vevő a teljes vételárat nyolc nap elmúltával (pészah napjai) nem egyenlíti ki, akkor az ügylet semmisé válik és az áru, vagyis a hámec visszakerül az eredeti tulajdonoshoz.
A hámec keresése, kutatása (bedikát hámec – בדיקת חמץ) a már előzőleg gondosan kitakarított lakásban megy végbe, hagyományosan gyertyával a kézben. A talált hámecet tollseprűvel egy fakanálra seprik és egy fehér szövetbe kötözik, ezzel jelezvén, hogy nincs több hámec a házban.
Az ünnep előtti bevásárlások alkalmával ügyelnek rá, nehogy hámecosodásra alkalmas élelmiszert szerezzenek be. Ezeken az ételeken szerepel a pészahra alkalmas (káser lepeszáh – כשר לפסח) felirat. A felirat egyben tanúsítvány (hehser) arról, hogy a termék semmi hámecosodásra hajlamos anyagot nem tartalmaz.
Rizs és hüvelyes növények
Az askenáz zsidóság pészah napjaiban a rizs és a hüvelyes növények (bab, lencse, borsó stb.) fogyasztását is tiltja.
Erev pészah
Niszán 14-én, a pészahot megelőző napon (erev pészah – ערב פסח) a korai zsidóság történetében az elsőszülöttek böjtöt tartottak a megmenekülés, elkerülés emlékére. Egyes nézetek szerint azonban ilyenkor nem a böjt ideje, hanem éppen a lakoma ideje van, sok zsidó irányzat tehát ilyenkor lakomát tart.
A zsidók ezen a napon hajat szoktak vágatni, mert az ómerszámlálás alatt (ötven napig) nincs erre lehetőség.
Kora délelőtt elégetik (biur hámec) az összegyűjtött hámecet és nyilatkozatot (Kol hámirá…) tesznek arról, hogy nincs birtokukban semmiféle hámec.
Szédervacsora
Ha minden élelmiszer rendelkezésre áll és az előkészületek is befejeződtek (például a szédertál és az asztal elrendezése), elmennek a zsinagógába az esti imára (mááriv). Az ima után a széderestével megkezdődik a pészah.
Hét vagy nyolc nap?
A pészah Izraelben hét napig tart, máshol nyolc napig. Az eltérést a zsidó naptárrendszer okozta a kezdetekben, ugyanis a hónapok kezdetét a Jeruzsálemben megjelenő újhold határozta meg. Az eseményt korszerű távközlés hiányában nem volt egyszerű tudatni a távoli pontokon élő zsidókkal, ezért egy napot ráhagytak a bizonytalanság ellensúlyozása miatt.
Kezdetben füst- és tűzjelekkel, majd lovas futárokkal vitték a hónapok kezdetének hírét Jeruzsálemből a környező országok zsidóságának (például Babilóniába és Perzsiába). A rómaiak a hír eljutását mindig igyekeztek megakadályozni (hamis füst- és tűzjelek, a lovas futárok akadályozása), ezért bizonytalan volt a pontos dátum. A távoli helyeken élők a biztonság kedvéért kettős ünnepet tartottak. Innen ered, hogy a mai magyarországi zsidóság például két széderestét tart.
Bár már a negyedik században pontosan kiszámították a napév perceinek számát, így azt is tudták, hogy mikor lesz újhold, a bölcsek utasítására a hagyomány megmaradt.
