Lág Boajmer napján zarándokútra mentünk Nagykállóra, Tokajba, Bodrogkeresztúrra és Mádra
24/05/11 08:47
Az ómerszámlálás 33. napján szünetel a gyász. Ilyenkor a zsidók hagyományosan kirándulnak, vidám programokat szerveznek, sok esküvőt tartanak. Mi is megszakítottuk a gyászt és 52-en elmentünk Kelet-Magyarországra egy zarándokútra. Reggel 8 órakor indultunk a Dohány utcai zsinagóga elől, 11-kor pedig már Nagykállóra érkeztünk Jicchok Eizik Taub rabbi sírjához.
Jicchok Eizik Nagykállón született, neve beragyogta az egész zsidó világot. Itt mindannyian becsúsztattuk kvitlijeinket a sírkő fölé, és ki-ki elmondta imáját.
Innen a kállói új temetőhöz mentünk, ahol szintén egy nagy cádik nyugszik: Bródy Emánuel (Menáchem Bródy) rabbi, aki híres jesívát tartott fenn, a neki kialakított ajhelt több száz sír veszi körül.
Ezután indultunk Tokajba, ahol a helyi hitközség vezetője, Lőwy Lajos fogadott bennünket és csodálatos előadást tartott a tokaji zsidóság és a chászidizmus történetéről. Itt ebédeltünk, vendéglátónk dinnyével lepett meg bennünket az ebéd után, sőt mindannyian kaptunk egy igazi tokaji kóser bort. Nagyon köszönjük neki a meleg fogadtatást! A tokaji imateremben együtt imádkoztunk.
A pihenő után átmentünk Bodrogkeresztúrra. Itt fekszik Steiner Jesája, akinek nevéhez számos legenda fűződik. Ezekből a teljesség igénye nélkül néhány:
- A nagy rabbi ágya mellett éjszakánként mindig ott volt a botja és az ünneplő ruhája, hogy ha jön a Messiás, késedelem nélkül, illően fogadhassa.
-Úgy járt, mintha lebegett volna, olyan selyemfényű volt fekete ruhában, csak úgy suhogott, ahogy lépkedett. Mindig kísérték két oldalról, ha ment, utat adtak neki.
Bodrogkeresztúron sikerült csoportképet készíteni, íme:
Deutsch László főrabbi úr kalauzolt bennünket minden helyszínen, de a számára legkedvesebb hely, Mád csak most következett. Csodálatos zsinagógát ismertünk meg Mádon.
A mádi zsinagóga 1795-ben épült, közel 500 zsidó élt ekkor a faluban. Ma már sajnos senki sincs, aki a zsinagógába járhatna minden nap. Mádról és a helyi zsidó életről, az itteni régi nagy családokról mesélt nekünk a főrabbi úr. Természetes volt, hogy a mádi zsinagógában imádkozzunk máárivot, nagyon felemelő volt mindannyiunk számára!
A hazaindulás előtt Deutsch főrabbi úr mindannyiunkat meghívott egy pohár finom borra, sőt a segítségével még egy hatalmas borospincét is felfedezhettünk.
Ez volt az első ilyen út körzetünkben, de (ez még titok!) már szervezik elöljáróink a következőt!
Jicchok Eizik Nagykállón született, neve beragyogta az egész zsidó világot. Itt mindannyian becsúsztattuk kvitlijeinket a sírkő fölé, és ki-ki elmondta imáját.
Innen a kállói új temetőhöz mentünk, ahol szintén egy nagy cádik nyugszik: Bródy Emánuel (Menáchem Bródy) rabbi, aki híres jesívát tartott fenn, a neki kialakított ajhelt több száz sír veszi körül.
Ezután indultunk Tokajba, ahol a helyi hitközség vezetője, Lőwy Lajos fogadott bennünket és csodálatos előadást tartott a tokaji zsidóság és a chászidizmus történetéről. Itt ebédeltünk, vendéglátónk dinnyével lepett meg bennünket az ebéd után, sőt mindannyian kaptunk egy igazi tokaji kóser bort. Nagyon köszönjük neki a meleg fogadtatást! A tokaji imateremben együtt imádkoztunk.
A pihenő után átmentünk Bodrogkeresztúrra. Itt fekszik Steiner Jesája, akinek nevéhez számos legenda fűződik. Ezekből a teljesség igénye nélkül néhány:
- A nagy rabbi ágya mellett éjszakánként mindig ott volt a botja és az ünneplő ruhája, hogy ha jön a Messiás, késedelem nélkül, illően fogadhassa.
-Úgy járt, mintha lebegett volna, olyan selyemfényű volt fekete ruhában, csak úgy suhogott, ahogy lépkedett. Mindig kísérték két oldalról, ha ment, utat adtak neki.
Bodrogkeresztúron sikerült csoportképet készíteni, íme:
Deutsch László főrabbi úr kalauzolt bennünket minden helyszínen, de a számára legkedvesebb hely, Mád csak most következett. Csodálatos zsinagógát ismertünk meg Mádon.
A mádi zsinagóga 1795-ben épült, közel 500 zsidó élt ekkor a faluban. Ma már sajnos senki sincs, aki a zsinagógába járhatna minden nap. Mádról és a helyi zsidó életről, az itteni régi nagy családokról mesélt nekünk a főrabbi úr. Természetes volt, hogy a mádi zsinagógában imádkozzunk máárivot, nagyon felemelő volt mindannyiunk számára!
A hazaindulás előtt Deutsch főrabbi úr mindannyiunkat meghívott egy pohár finom borra, sőt a segítségével még egy hatalmas borospincét is felfedezhettünk.
Ez volt az első ilyen út körzetünkben, de (ez még titok!) már szervezik elöljáróink a következőt!
0 Comments
