Százhatvanegy éve adták át zsinagógánkat
Ma ünnepli 161. születésnapját a világ második, Európa legnagyobb zsinagógája, a Budapest VII. kerületében fekvő Dohány zsinagóga, vagy ahogy a külföldiek ismerik “The Great Synagogue”.
A zsidó istentiszteletek helye Budapest kulturális életében is aktív szerepet játszik: komolyzenei hangversenyek, illetve különböző fesztiválok helyszínéül egyaránt szolgál – gyakran ad otthont orgonakoncerteknek, valamint kántorfellépéseknek.
A fővárosi imaházak az 1840-es években egyre nehezebben voltak képesek befogadni a megnövekedett zsidóságot, ezért a nagypolgárokat maga mögött tudó, befolyásos neológ zsidóság fejéből kipattant egy nagytemplom építésének gondolata. Így épült meg – a kiírt pályázatot elnyert – Ludwig Förster bécsi építész tervei alapján az öreg kontinens legnagyobb, 6000 fő befogadására is képes zsinagógája – ráadásul akkoriban formabontó öntöttvas szerkezettel.
Förster szakmai meglátása szerint minden zsidó imaházat az egykori salamoni szentély bibliai leírása alapján kell felhúzni, melynek köszönhetően ez a hatás érződik a „Dohány” térkezelésében, anyaghasználatán, valamint díszítőmotívumain is. A zsidóságnak a zsinagóga soha nem csak azt a helyet jelentette, ahol imádkoznak, hanem közösségi teret is, ezért minden egyes zsinagóga egy konkrét közösség életét mutatja egy konkrét időben és térben, vagyis az építészeti megoldások soha nem öncélúan keletkeznek, hanem mindig pontosan követik a közösségi élet változásait. Förster mellett a valóságos csodát művelő építésvezető Wechselmann Ignác műépítész lett, aki nem mellesleg később minden vagyonát a Vakok Intézetére hagyta. A szakember főnöke távollétében még a mára legendássá nemesedett Feszl Frigyes munkáját is igénybe vette, így tervezhette meg a Vigadó híres építésze a templom belső szentélyét – a zsinagóga ünnepélyes felavatására végül 1859. szeptember 6-án, éppen 158 esztendeje került sor.
1929 és 1931 között a zsinagóga teljes környezete felújításra került: ekkor emelték a mai Zsidó Múzeumot, azaz hivatalos néven a Zsidó Vallási és Történeti Gyűjteményt; az első világháborús zsidó hősök emlékét őrző kupolás Hősök templomát, sőt az oszlopcsarnokkal körülvett kert szintén a korabeli átépítés során került kilakításra – ekkor indult meg a megpróbáltatások sorozata a zsinagóga történetében, méghozzá az érlelődő fasizmus jegyében.
1944-ben itt állították fel a budapesti gettót: a mögötte lévő háztömbökben és a zsinagógában közel hetvenezer, vagyonától és jogaitól megfosztott, állandó halálfélelemben élő ember zsúfolódott össze, Budapest ostroma idején a zsinagógát 27 találat is érte.
A zsinagóga kertje ezt követően vált a mártírok temetőjévé, ott hantolták el a betegségben elhunyt, illetve éhen halt vagy meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére exhumálták, majd a fővárosi zsidó temetőkben helyezték végső nyugalomra. Jó részüket azonban képtelenek voltak azonosítani, sőt hozzátartozójuk sem maradt életben, vagyis maradványaik mindmáig ott nyugszanak a zsinagóga mellett.