dr.Frölich Róbert főrabbi: Mit taníthat az emberiségnek egy világjárvány?
Mi a zsidó vallás álláspontja a globális válság lehetséges hatásainak kérdésében? A Dívány.hu cikksorozatának mostani fejezetében dr.Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának gondolatait olvashatják.
Igen nehéz, és szinte megválaszolhatatlan kérdés, hogy mit taníthat az emberiségnek bármi.
Az emberiség ugyanis nem egy homogén tömeg, és igencsak elcsépelt axióma, hogy az emberiség nem tanul a múlt példájából. A jelen járvány alatt is (noha igen sok szempontból megváltozott az életünk) a legfőbb gondunk, hogy „visszatérjünk” a járvány előtti életünkhöz.
Ahhoz, hogy megválaszolhassuk, mit is taníthat nekünk a zsidó felfogás szerint egy világméretű járvány, először is definiálnunk kell a járvány fogalmát, és annak ősi, klasszikus kezelési módját.
Mózes III. könyvében olvashatunk egy pontosan meg nem határozható, a bőrön jelentkező betegségről, a poklosságról. Abból, hogy a beteget elkülönítik, arra következtethetünk, hogy valamiféle fertőző betegségről van szó, hiszen a terjedés megelőzésének módját már akkor is a karanténban látták. Érdekes, hogy a karantén időtartama a mózesi törvény szerint kétszer hét nap. Kiemelném, hogy a mózesi törvény szerint a betegség különböző szakaszait nem az orvos, hanem a pap volt hivatott megállapítani. A régi zsidó felfogás szerint ugyanis – összhangban a Tóra szavával – Isten az, aki gyógyít, az orvos csak az Ő hozzájárulásával lehet sikeres.
A rabbinikus irodalom alapja, az i. sz. 2. században összeállított Misna már valamivel fejlettebb egészségügyi ismeretekkel rendelkezik, a korabeli nyelvezettel, az i. sz. 2. század kifejezésrendszerével definiálni képes a járvány fogalmát. Így ír: „Ha egy ötszáz lakosú városban három egymást követő napon van három (értelemszerűen ugyanabban a betegségben elhunyt) halott, az járvány.”
A Misnára épülő Talmud ezt a meghatározást kicsit átfogalmazza: „Ha egy 1500 lakosú városban három egymást követő napon kilenc ugyanabban a betegségben elhunyt halott van, az járvány.” Ha megfigyeljük, akkor a Talmud csupán kvantitásban bővíti ki a misnai feltételeket, összefüggésben talán a két szöveg keletkezése közötti időszakban bekövetkezett társadalmi fejlődéssel.
A járvány kezelésére vonatkozóan is ad tanácsokat, instrukciókat a Talmud: a Bölcsek szerint, ha járvány van a városban, akkor limitálni kell a házon kívül eltöltött időt, a járvány kitörésekor lehet csak elhagyni a várost, és nem szabad az út közepén járni. Tekintsünk egy kicsit e tanácsok mélyére.
A házon kívül eltöltött idő a Talmud értelmezésében a legszükségesebb teendők elintézésére vonatkozik. Amikor csak lehetséges, az embernek vissza kell térnie otthona biztonságos falai közé. A járvány kitörésekor elhagyni a várost kifejezés a Bölcsek logikája szerint annyit jelent, hogy ekkor a legkisebb az esély a megfertőződésre, az ember el tud menekülni a veszély elől. A legérdekesebb azonban az utolsó megjegyzés, az út szélére vonatkozóan. A Bölcsek szerint a halál angyalának békeidőben nincs engedélye a városon belül elragadni az embert, csak az út szélén közlekedhet. Amikor azonban járvány van, szabad az út közepén haladnia. Igyekezni kell tehát távolságot tartani egymástól, mondják a Bölcsek, az út széle ugyanis keskeny, és nem férnek el rajta két-három fős csoportok.