Vasárnap beköszönt az új zsinagógai esztendő

Már csak két nap és Elul hónap 29-én beköszönt az 5780. zsinagógai esztendő.

A Ros Hásáná, és az azt megelőző napok egyik legfontosabb szimbóluma a sófár, mely a legrégibb hangszereink egyike. Hagyományaink szerint az újévet megelőző Elul hónapban, minden reggel (szombat kivételével) sófárt fújunk, így is készülünk az félelmetes napokra, Ros Hásánára és a Jom Kipurra.

A sófár (שופר) eredetileg a kos szarvából készült. Maga a sófár szó is a vadkos héber nevére mutat.

Eredetileg harcászati célt szolgált:
“Megfújta a sófárt Efrájim hegyén és Izrael fiai lejöttek a hegyről, ő pedig előttük ment … kövessetek engem, mert Isten kezetekbe adta ellenségeteket Moával.”

Az Ehud nevű bíróról van szó, aki fellázadt Eglon moabita király ellen.
A legismertebb harci elbeszélés a sófár használatáról Jericho elfoglalása volt Józsua idejében.
“Hét kohanita vigyen a Frigyláda előtt hét sófárt, és a hetedik napon … a kohaniták fújják meg azokat.”

A legismertebb kapcsolata a sófárnak Ros Hásánával ismeretes. A Tóra két helyen is említi a nap elnevezését, mint “TÖRUÁH”, azaz hangszerrel kísért ujjongást.

A ma ismert Ros Hásáná -i sófárfúvásnál háromféle hangot hallat ez a hangszer. Egy hosszú hang, azaz TÖKIÁH (תקיעה), rövid “töredék”-hangok, azaz “SÖVORIM” (שברים), vagy három rövid “ujjongó” hang, azaz TÖRUÁH (תרועה).

Legelfogadottabb magyarázata szerint a sófárfúvás Ros Hásánákor emlékeztet minket Ábrahámra, aki fia, Izsák helyett kost áldozott az őt próbára tevő Istennek. E magyarázaton kívül a sófár hangja megtérésre int, az “ébredjetek, ti alvók” jegyében.